Hazánkban a kisebb összegű pénzügyi problémák megoldására három lehetőség mutatkozik, fel lehet venni gyorskölcsönt, kérni lehet a számlavezető bankunktól egy megszabott mértékű folyószámlahitelt, és szintúgy igényelni lehet a manapság oly divatossá váló hitelkártyák valamelyikét.
A gyorskölcsönök lehetőségeit és feltételrendszerét már egy korábbi cikkünkben részletesen tárgyaltuk, most a hitelkártyák és a folyószámlahitelek különbségeit, előnyeiket és hátrányaikat tekintjük át tüzetesebben.
Folyószámlahitel, mint állandóan rendelkezésre álló hitelkeret
A bankok a folyószámlahitelekért cserébe nem kérnek ingatlanfedezetet, nincs különösebben nehezen teljesíthető feltételrendszere, a pénzintézet a folyószámlahitelt lényegében azért adja az ügyfeleik számára, mert hozzá utaltatjuk a rendszeresen kapott munkabérünket, vagy bármilyen más jellegű rendszeres jövedelmünket. A folyószámlahitel keretösszegének meghatározásához is a legtöbb esetben a rendszeresen érkező jövedelem mértéke szolgál, általánosan ennek kétszeresét vagy háromszorosát lehet megigényelni. Ettől bankonként lehetnek kisebb nagyobb eltérések, de az nem számottevő.
A folyószámlahitel tehát úgy néz ki a gyakorlatban, hogy például 100 ezer forint rendszeres jövedelem jóváírás esetén a bank megadja hitelkeretként ennek kétszeresét, esetünkben 200 ezer forintot arra a bankszámlára, melyre a jóváírások rendszeresen megérkeznek. Amint a hitelkeretet a bank beállította, a bankszámlánkon ezentúl bármikor (a folyószámlahiteleket egy évre kötik ugyan, de az évről évre folyamatosan automatikusan megújul, amíg az ügyfél le nem mondja, vagy a bankszámla meg nem szűnik) mínuszba mehetünk a hitelkeretként kapott 200 ezer forint erejéig. A folyószámlahiteleknek nincs meg az egyéb hiteleknél megszokott futamideje, akár azt is megtehetjük, hogy az egyszer levett összeget évekig nem fizetjük vissza, ekkor azonban a levett összegért cserébe a bank folyamatosan felszámít egy körülbelüli 25 százalékos kamatot, és az ennek megfelelő összeget le is vonja havonként az adott bankszámláról.
A folyószámlahitel keretének összegéből bármikor levetjük a kellő összeget, és bármikor vissza is fizethetjük azt akár teljes egészében. Ha a példánkban szereplő 200 ezer forintot teljes egészében levesszük a számláról, akkor a bank (ha csak 20 százalék kamatot feltételezünk is) havi 3 000 forintnál nagyobb összeget fog levonni a bankszámlánkról, mindaddig, amíg vissza nem fizetjük, amennyiben például 100 ezret sikerül visszafizetni, onnantól már csak a 100 ezer forint tartozásra kell megfizetni a kamatokat, esetünkben 1 500 forintnál nagyobb összeget.
Mindebből kikövetkeztethető, hogy az használja jól a folyószámlahitel lehetőségét, aki amikor szüksége egy megfelelő összegre, azt leveszi a kártyáról, viszont azt minél hamarabb vissza is fizetni, hogy minél kevesebb kamatterhet kelljen a pénzintézet számára megfizetnie. Ebben az esetben egy nagyon kedvező hiteltermék lehet a folyószámlahitel, viszont ha a tartozás visszafizetését hónapokig, sőt évekig húzzuk, akkor ez a kedvező jelleg erősen lecsökken.
Folyószámlahitel – milyen költségei lehetnek?
A fentebb már említett átlagosan 25 százalék körüli THM megfizetésén kívül, amit természetesen csak akkor fizetünk, amikor a hitelkeretből pénzt vettünk le, tehát ‘mínuszban’ vagyunk,
- lehet – nem minden bank kéri – még egy évente megfizetendő rendelkezésre tartási jutalék, mely a legtöbb esetben a hitelkeret 1 százaléka szokott lenni.
- ezen kívül egyszer valószínűleg meg kell fizetni az úgynevezett ‘hitelkeret beállításának díját’, ez sem lehet több pár ezer forintnál.
- végezetül néhány a bank az évenkénti folyószámla hitelkertének megújításáért ugyancsak elkér néhány ezer forintot.
Hitelkártya és folyószámlahitel, melyik a jobb választás?
Az utóbbi pár évben a bankok igen megnövelték a hitelkártya kihelyezéseiket, viszont hazánk nem túl fejlett pénzügyi kultúrája miatt is rendkívül sokan használják ezt a banki terméket helytelenül, és nem a megfelelő célokra. A pénzintézetek azzal reklámozzák a általuk kibocsátott hitelkártyákat, hogy azok használatával a felvett pénz kamatmentesen vehető igénybe 30, 45, vagy ritkábban 60 napig, de annak reklámozására már nem fordítanak olyan nagy gondot, hogy mi van akkor, ha ezekből határidőkből véletlenül kicsúszik az ügyfél. A reklámok továbbá szólnak még ingyenes utasbiztosításról, vásárlások utáni pénzvisszatérítésekről, tankolások és telefonszámlák összegéből való pénzvisszatérítésekről. És csak kevés dörzsöltebb ügyfélben merül fel a kérdés, hogyha ilyen sok kedvezmény kapcsolódik a hitelkártyákhoz, akkor miért is éri meg a banknak ezeket a termékeket ilyen mértékben felfuttatni?
És bizony, a valóságban rengeteget keresnek a hitelkártyákon a pénzintézetek, és mint mindig, itt is a kisbetűs részekben van elrejtve az igazság. Igaz például, hogy egy adott hitelkártyánál a levett összeg kamatmentesen használható 45 napig, de azt nem hozzák a tudomásunkra, hogy ez a hónap első napjától van számolva, tehát ha a hónap végén, 30.-án vásárolunk valamit, akkor mindössze 14 – 15 nap marad a határidőre történő akár egybeni, akár részletekben való visszafizetésre. És ha csak egyszer is kicsúszunk ebből a határidőből, akkor nem is attól a pillanattól, és nem is csak azzal a tétellel, amivel késtünk, hanem az előző hónap első napjától számítva minden egyes költésünkre rászámolnak 45, vagy annál több százaléknyi kamatot, ami közel a kétszerese egy gyorskölcsön, vagy egy folyószámlahitel kamatának.
Az sem tisztázott a hitelkártya használók többségében, hogy a készpénzfelvételekre egyáltalán nincs kamatmentesség, tehát a készpénz felvételének pillanatától felszámolódnak ezek a meglehetősen magas kamatok.
A nagyon kecsegtetőnek tűnő pénzvisszatérítésekről is kevesen tudják, hogy igen le vannak limitálva, tehát hiába vásárolunk mind többet, hiába használjuk a kártyát rendszeresen, csak egy igen elhanyagolható kis összeget kapunk visszatérítésként, így aki azt gondolja, hogy a visszatérítésekből fog ‘meggazdagodni’, annak csalódnia kell.
Azt is kell mondani, hogy a hitelkártyát mindig helyesen használva van olyan jó hiteltermék, mint a gyorskölcsönök, vagy a folyószámlahitelek, bizonyos hitelkártyák helyes használattal még jobbak is lehetnek, de sajnos hazánkban olyan elenyésző kis számban használják így a hitelkártyákat, és olyan sokan rosszul, hogy csak keveseknek ajánlható ez a termék.
A hitelkártyák költségeiről is kevés szó esik, pedig vannak szép számban. A késedelem miatti 40 – 50 százalékos kamatot már említettük, egy bizonyos idő után a késedelmi díj pluszban jön ehhez a magas kamathoz, ez havi 3 500 forint minimum. Jelenleg a legolcsóbb hitelkártyák éves díja 5 ezer forint körül indul, de a többség 6 és 9 ezer között van, és vannak 20 – 30 ezer forintos kártyák is. A havi számlavezetés díja min. 250 forint, tehát ez 3 ezer forint plusz évente, az éves díjjal együtt már valószínű 10 ezer fölött járunk, és még nem is használtuk a kártyát. Ha bankfiókban fizetjük be a tartozást, annak is díja van, a készpénzfelvételnek ugyancsak, a legtöbb esetben min. 1 000 forintról indul.
Ha mindezeket a felsorolt díjakat összeadjuk, és ehhez hozzávesszük, hogy a magyarországi hitelkártya tulajdonosok nagy része sajnos késedelembe esik a határidőkre való pénzvisszatérítésekkel, akkor már nem lepődünk nagyon azon, hogy egyre több ügyfél kerül abba a helyzetbe, hogy a késedelmek miatti kamatokat, és egyéb díjakat nem tudja már fizetni. Egyre többször hallunk olyan ügyfelekről a különböző hiteles fórumokon, akik már nem tudják fizetni a hitelkártya tartozásukat, és a BAR lista veszélye és a végrehajtás fenyegeti őket.
Na mindent összevetünk, a folyószámlahitel választása sokkal biztonságosabb megoldásként ajánlható, mint egy sok veszélyt rejtő hitelkártya. A folyószámlahitelnél ugyanis nem fenyegetnek oly mértékű büntető kamatok és díjak, ha nem tudjuk visszafizetni a kölcsönt időben, és mivel mindkét termék közel ugyanolyan nagyságú pénzösszeget kínál, csak azoknak érheti meg a hitelkártya, akik soha nem esnek késedelembe, sokat utaznak, és soha nem vesznek fel pénzt a kártyáról.
